Blagoje Govedarica

Grandpierre Atilla írásaiban több helyen előjön Blagoje Govedarica, a hamburgi egyetem régész professzornőjének neve. Monográfiájának címe: Zeptertrager – Herrscher der Steppen, Govedarica, 2004, 436 oldalon, 56 ábrával és 8 fényképpel. A cím magyarul: Jogarhordozók – a puszták urai. A jogar szó jelentése: királyi kormánypálca. Vagyis ismét királyi népről van szó. A Govedarica által bemutatott régészeti feltárások arra utalnak, hogy ezen királyi felségjelvényű nép kultúrája Erdélyből indult i. e. 5100 körül.
Másutt, A szkíták székely eredete című írásában bővebben adja GA:

Fő következtetése: i.e. 5 100-tól kezdve a Kárpát-medencéből, pontosabban az Erdély-Felső-Tisza körzetből (I) jelentős népesség települt ki az Al-Dunához (II), a Meótiszhoz (III), a Volgakönyökhöz (IV) és a Kaukázusba (V) (1. kép).

Itt még érdemes megjegyezni Igor Manzura orosz régész nevét is (más írásaiban az ő eredményeire is hivatkozik).

Péterfai János is megírja:

Blagoje Govedarica (Hamburgi Egyetem) a Zeptertrager-Herrscher der Steppen – 2004, a Jogarhordozók – A puszták urai című művében azt írja, hogy Kr.e. 5.100 körül Erdélyből indultak vándorlásra, igen nagy lélekszámú népesség volt, és öt központtal álltak kapcsolatban. Az öt központ a Kárpát-medence, a Duna torkolatvidéke, Etelköz, a Volga-Kaszpi körzet, és az Észak-Kaukázus. Polgár-Csőszhalom lelőhelynél, Kr.e. 4.800-ban, zsugorított, guggoló testhelyzetben való temetkezés történt.
...
Blagoje Govedarica hamburgi régész professzor szerint az általam Unug népnek nevezett emberek, Kr.e. 5.100-tól kezdve keletre nagy hullámokban kivándoroltak. A benépesített területek az Al-Duna környéke, a Meótisz vidéke, a Kaukázus és a Volgakönyök. Több kutató azt állítja, hogy a Kr.e. 5.500-tól 2.400-ig élt nép utódai a szkíták.